A település bemutatása
A település tájbesorolása, fekvése
A település tájbesorolása, fekvése
Alföld (nagytáj) - Észak-alföldi hordalékkúpsíkság (középtáj) - Tápió-Galga-Zagyva vidék (kistájcsoport) - Tápió-vidék (kistáj). Koordinátái: É.sz. 47 fok 20 perc, K.h. 19 fok 53 perc.
A település földrajzi környezete
Tápiószele város Pest megye délkeleti részén, Ceglédtől északra 18 km-re, Nagykátától délkeleti irányban 14 km-re fekszik. A falú névadója a Tápió folyó, amely megközelíthetően K-Ny csapásiránnyal keresztezi a település területét. A falu DNy-i részén balról ömlik a Tápióba a Hajta patak, amely jórészt az Ős-Zagyva elhagyott, széles medrében kanyarog.
Tápiószele rövid története
Tápiószele kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően régóta lakott település. A legkorábbi régészeti leletek az újkőkorból (Kr. e. 5. évezred második fele) származnak, de területén jelentős szkíta, kelta és szarmata anyagot is feltártak.
Tápiószele első okleveles említése 1219-ből ismeretes, Scela néven található a váradi regesztrumban. Régészeti kutatások igazolják azt is, hogy Tápiószele a tatárjárás idején elpusztult. Az 1337-es oklevél már Sceleiből Buda felé vezető útról tudósít. Az 1347-ben kelt okmány a falu temploma mellett "Nogzele és Kyszele" nevekről tesz említést.
A XV. században az Acsai, majd a Garai család, később a király birtoka volt. 1522-ben Dubraviczky Márk és testvére, Mihály II. Lajos királytól adományt nyer Szele falura is.
1559-től a török hódoltsághoz tartozott, akkor 36 házat írtak össze. 1565-ben Zelech néven 15 portával szerepel Pest megye adóösszeírásában. 1686-tól a település lakatlan, 1690-ben az elhagyott helyek között szerepel a falu neve.
1723-ban kezdték el az újratelepítését, birtokosa ekkor a Mocsáry és a Batik család volt. A római katolikus plébánián 1699-től vezetik a História Domust, anyakönyvezést 1728-tól helyben végzik.
A katolikus plébániát 1728-ban Althan M. Frigyes váci püspök szerveztette újjá. 1736-ban építették a szelei katolikusok a szerény toronnyal ellátott egyhajós templomukat. Az izraelita vallás híveit 180 főben (41 háztartás) jelölték.
A település első ismert pecsétjén N S ( Nemes Szele) olvasható, s legkorábbi lenyomata 1732-ből ismeretes. Az 1754-es pecséten már Tápió-Szele községnév olvasható. Az 1754-1755 évi nemesi összeírás szerint a Darvas, a Batik, a Dubraviczky, az Ebeczky, a Komjáthy, a Teszáry, a Sárközy és a Káldy családok bírnak birtokjoggal a faluban.
A 18. század végén 19. század fordulóján a falu határa 12 122 katasztrális holdat tett ki. A település 18-19. századi birtokosai nagyobbrészt a protestáns vallás követői voltak, ezért is kezdtek 1825-ben saját erőből templomépítéshez.
Az izraelita hitközösség 1846-ban klasszicista stílusban épített magának zsinagógát.
A 19. század végére több kúriával, három templommal, községi, katolikus, evangélikus, református, zsidó iskolával, úri kaszinóval, számos civil egyesülettel rendelkező település képe rajzolódik ki.
A szelei köznemesség számos jeles képviselője a 19. században kiemelt szerepet töltött be a megye és az ország társadalmi, gazdasági átalakulásában. Köztük voltak olyan kitűnő személyiségek is, kik alakítói voltak a megyei és országos politikának.
Az 1830-40-es években a szelei köznemesek közül: a Dubraviczky, Sárközy, Rákóczy, Ruttkay családok tagjai között vármegyei első alispánt és országgyűlési követet, megyei aljegyzőt, főjegyzőt, tiszti ügyészeket, esküdteket és számos táblabírót találunk. A nemzeti államalkotás időszakának két évtizedében szelei köznemesek viselték Pest megye legfontosabb közigazgatási tisztségeit.
Dubraviczky Simon 1829-tól másod, majd 1832-től 1845-ig első alispánja, tehát irányítója, első embere volt Pest megyének. A pesti törvényhatóság követe az 1830, 1832-36., és az 1839-40. évi országgyűléseken. Ugyanekkor Sárközy Imre Pest megye főjegyzőként tevékenykedett.
A 19. században tápiószelei köznemesi famíliák tagjai közül 11 személyt választottak táblabírónak. Az adott korban ez volt a legrangosabb titulus, amit nemes ember közmegbecsülésként kaphatott.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban több szelei köznemes is aktívan rész vett. A márciusi ifjak köréhez tartozottRákóczy János (ő később Kossuth segédtisztje lett), Geszner Mihályorvos.
Flór Ferenc törzsorvos, a hadügyminisztérium egészségügyi osztályának vezetője volt. Danielisz János katonai szerepet vállat, a feldunai hadtest parancsnoka volt.Simonffy Kálmán 17 évesen nótáival lelkesítette a honvédeket ( Föl, föl vitézek…..).
A település és környéke az 1848-1849-es szabadságharc idején többször belekerült a csapatok mozgásterébe, érintette a falut Klapka György és Schlick osztrák generális serege is.
1849 júliusában a lengyel légió parancsnoka, Wysocky tábornok és a turai csatába menvén Percel Mór csapatai vonultak át Tápiószelén.
Tápiószele birtokosai az 1893-as gazdacímtár szerint a Benedikty, az Ebeczky, a Györgyey, a Rákóczy, a Sárközy, a Szelényi, a Teszáry, a Reinle és a Viczián családok voltak. 1876-ban Pest megye virilistái (legtöbb adófizetői) között említik Hoffer Ignácz, Sárközy Pál, Reinle Ignácz, Viczián Elek és Viczián István szelei lakosokat.
A falu lakossága szépen gyarapodott: 1780-as években 2227 fő, 1857-ben 3060 fő, 1920-ban 9780 fő. A háború előtti utolsó népszámlálás, az 1941. évi adat szerint már 10 165 fő (Nagykátáé csak néhány száz fővel több). 1945-ben 12 420 fő a község összlakossága. Az első világháborúban 240, a másodikban 138 szelei katona halt meg.
Tápiószele lakossága a 20. század közepén a tápiómenti kisrégió egyik legnépesebb települése volt.
Település területének alakulása
A második világháború után a település két külterületi részéből két új települést alakítottak ki: 1947-ben Tápiószele Halesz részéből létrejött Tápiószőlős, majd 1948-ban Újföld részéből Újszilvás község. A település életében ez a területszervezési eljárás jelentős lakosság- és területcsökkenést okozott. Területe ekkor 15 559 kh volt.
| Év | Terület (kül- és belterület együtt) | Lakosság szám (fő) |
|---|---|---|
| 1945 | 89,08 km2 | 12 420 |
| 1990 | 36,99 km2 | 5382 |
| 2006 | 36,99 km2 | 6272 |
A külterületi ingatlanok több mint 70 %-a szántó, 13 %-a gyep (legelő), 5 % erdő, fennmaradó terület un. kivett művelési ágba tartozik, elenyésző a szőlő és gyümölcsös művelési ágú terület.
A település neve
A település neve a "hagyomány szerint régente Tápió Széle volt, mert a tatár járás alkalmával az itt megtelepedett lakosság mint búv helyre az e vidéken szélesen átfolyó Tápió tava szélére menekült lakni, s itt kezdett az ugynevezett kis faluban lakó helyeket keríteni."
Ezzel a romantikusnak tetsző, legendákra épülő, talán már a későközépkor óta megőrzött néphagyománnyal szemben Tápiószele neve a magyar nyelvtörténeti, nyelvészeti kutatások egybehangzó eredményei alapján puszta személynévből, magyar névadással keletkezett. Az Árpád-kori Zele, illetve Seel névalakok a magyar 'szél' ("levegőmozgás") névszó származékának tekinthető. Később, a 13. század első felében, felbukkan a Sele személynév alak is.
A település címere
Településünk erősödését jelezte a községi közigazgatás megszervezése, melynek hiteles tanúi a levéltári iratok és pecsétek. Tápiószele első pecsétje 1734-ből ismert. 1754-től egészen a 19. század első feléig használták azt a kerek pecsétet, amin körben, TÁPIÓSZELE KÖZSÉGÉNEK PECSÉTJE 1754 olvasható.
A vonallal kettéhasított mező jobb oldalán Magyarország koronás kiscímere, fölötte nyolc ágú csillag és emberarcú holdsarló jobbra fordítva.
A bal mező alsó harmadában vonallal szelt, felső kétharmadában jobbra hegyével és élével balra fordított ekevas, mögötte három leveles gabonaszál hajlik balra. Mellette hétfürtű, karózott szőlőtő, fölöttük emberarcú nap ragyog, az első harmadban hullámzó folyó, fölötte fejével jobbra elhelyezett vízszintes hal.
A település jelenlegi címere
A település jelenlegi címerének leírása: Egyenesen álló kerektalpú pajzs, három részre osztva. A jobb oldali, kék mezőben arany (sárga) eke, mely mögül három arany (sárga) búzakalász nő ki.
A bal oldali, ugyancsak kék mezőben hétfürtű, karózott arany (sárga) szőlőtő. A középső, arany (sárga) mező alsó harmadában kék hullámzó folyó, fölötte fejével jobbra elhelyezett vízszintes, az előzőekkel megegyező kék színű hal.
A pajzsot két oldalról szárukon alul keresztbe tett két zöld olajág övezi. Alatta félkörívben fekete nagybetűs TÁPIÓSZELE településnév. A pajzson ötlombú arany korona helyezkedik el.
A települési zászló leírása: Fekvő téglalap alakú, kékkel (alul) és sárgával (felül) vágott textil. A zászló színei megegyeznek a Pest megye zászlajában található színekkel. A település címere a zászlólap mértani középpontjában helyezkedik el. A címerpajzsot két zöld olajág övezi. Alatta félkörívben TÁPIÓSZELE településnév.
A település természeti látnivalói
A községtől keletre, a Tápió egyik régi medrében került kialakításra a helyi horgászegyesület által üzemeltetett horgásztó.
Ha a horgásztóhoz vezető úton Tápiógyörgye irányába továbbhaladunk, akkor a Tápióból kiágazó Illike-csatornához érkezünk (a történelmi sóúton), amelynek szelei oldalán egy szép szikes legelő (Gyeprejáró) található.
A községtől nyugatra, a Hajta-patak mellett terül el a Tápió-mente egyik legértékesebb szikes területe, a Kis-székes-legelő, melyet a Nagy Lajos körútról jobbra leágazó földúton közelíthetünk meg.
Falu felőli szélén fajgazdag löszgyepekkel borított szarmata kori halomsírok emelkednek.
Szintén szép gyepeket láthatunk az Agrobotanikai Intézethez vezető út két oldalán is.
Érdemes ellátogatni a megyehatár közelében folydogáló Rekettyési-csatorna mellé, ahol gyönyörűen tanulmányozhatóak a jégkorszak végén még itt folyó Ős-Zagyva által hátrahagyott sekély kanyarulatok. E terület a Natura 2000 területek közé tartozik.
A település elhelyezkedése a városhálózatban
Városunk Pest megye DK-i részén található. Pest megye és Jász-Nagykun-Szolnok megye városaitól való elhelyezkedését mutatja a térkép.
